Szóval élni szeretnék, miközben meg persze meghalni – legalábbis a jelen helyzet számára.
Az ok prózai: pénzhiány. Konkrétan nincs egy vasam sem, ami mondjuk nem lenne akkora nagy probléma, de van 5 macskám és nekik ezt valahogy nem nagyon tudom lekommunikálni. Vállalkozócska vagyok és éppen a padlón. Jó, és igen tudom, hogy én “tipegtem” ebbe a helyzetbe, amiben most vagyok és még egy regiment géppuskás alak sem volt mögöttem, hogy ilyen és olyan döntéseket hozzak, melyek “gyümölcse” a mostani helyzet.
Szóval nem túl rózsás.
Annyi pénzem sincs, hogy kenyeret vegyek, bár van egy mélyhűtőm némileg tele hússal – ebben igazán pont ez a röhejes, másnak húsra nincs pénze – nekem meg kenyérre.
Meg macska kajára.
Bár, ha kikapcsolják a villanyt, akkor a hűsölő pipikből nagyon hamar fog macska kaja válni.
Tudom húzzak el dolgozni, hát jelentkeztem is pár helyre, de ebből pénz nem lesz ma.
Mindegy – igyekszem ezerrel kilábalni ebből a helyzetből.
Ma eszembe jutott valami.
A múltamból, jó rühellem is nagyon, de ma már nincs mit tenni. A válásom után egy nős férfi szeretője lettem. Én, aki ezt mindig is élből elítélte. Annyi egyedülálló pasi van, minek egy nőssel kezdeni.
De jött az ideológia. Ez (ő) tuti nem fog hozzám költözni, mert akkor momentán éppen semmi kedvem nem volt hímnemű lénnyel együtt élni.
Tehát győzött a józan ész felett az idióta ideológia.
Na az én kapcsolatomra pont illet a valamikor nagy sikerű könyv címe: “Színleni a boldog szeretőt”.
Röhejes helyzet – én szabad vagyok és mégis bujkálok egy férfi kedvéért. ( jó a magam kedvéért is, mert semmi kedvem nem volt lebukni a kedves neje előtt – akit szerencsére még ma sem ismerek – több, mint 4 évvel a történtek után, hú ezt megúsztam)
Nem vagyok a fentiekre büszke.
Viszont anno megihletett a feleség helyzete. (a képzeletem szüleménye az alábbi kis iromány – fogalmam sincs a lényeges valós voltáról, csak az akkori “kedvesem” némi kis elszólásaiból következtettem ki.)
Nos következzék a “remekmű”:
A Nő (a feleség) története:
Él valahol egy messzi galaxison egy nő.
Egy nő, aki valamikor tele volt álmokkal, vágyakkal, élettel.
Vágyta az igazi szerelmet. És a vágy valósággá vált.
Találkozott egy férfival.
Valójában nem ez a férfi volt az első szerelem az életében, de ez volt az akiről azt gondolta
az Igazi az Egyetlen a Megismételhetetlen.
A végzetes ! !
Mivel le akarta vele élni az életét, legalábbis a nő így tervezte, mindent meg is tett érte.
Elérte a célját.
A férfi feleségül vette.Boldogan éltek.
A férfi a Nap volt, a nő a Hold
Háttérországa a férfinak.
Úgy látszott minden rendben van.
A nő ezt gondolta.
A férfi ezt gondolta.
A környezetük ezt gondolta.
Szépen éltek gyarapodtak.
A nőt csak az érdekelte, hogyan teheti mind boldogabbá a férfit, s talán a férfi is
erre törekedett.
A Boldogság Kék Madara a karjukon pihent.
Aztán elhatározták családot alapítanak.
Elhatározásukat siker koronázta.
Majdnem siker.
Mert a Sors valamiért ekkor ütött egyet a nőn.
A nő kereste a választ a miértre.
Kereste magában, kereste a Világegyetem minden szegletében.
Életét kitöltötte a miért? kínzó kérdése.
Választ nem kapott
Legalábbis ő ezt gondolta.
Kapott választ, csak ő nem volt vevő akkor a válaszra.
Valamiért nem volt vevő rá.
Már sosem tudjuk meg miért.
Így neki maradt a kétely, az önmarcangolás.
A befelé fordulás.
A nő környezete nem volt alkalmas arra, hogy kellőképpen lereagálja a nő fájdalmát.
A nő egyre jobban magára maradt.
Úgy érezte a férfi is, aki eddig a Világot jelentette – magára hagyta.
Voltak próbálkozások, de azok rendre célt tévesztettek.
Pedig a nő akarta a férfit.
Csak sok volt egyszerre a vállán a teher.
A férfi eközben sokat dolgozott.
A férfi nagyon sokat dolgozott.
A nő egyre jobban nem értett semmit.
Megpróbálta megtalálni újra a férfit, de a próbálkozásokat nemhogy siker nem koronázta
még messzebb is sodorta tőle a szerelmét.
Kérdések jöttek, válaszok mentek.
Válaszok jöttek, kérdések mentek.
De ekkorra a férfi már nem beszélte a nő nyelvét és a nő sem beszélte a férfi nyelvét.
A nő megakarta érteni a férfit, de nem sikerült.
Próbálta 1x
Próbálta 1000x
Sajnos a Sors elfelejtette a fordító szótárt mellékelni.!!!!
Van ilyen.
A nő úgy érezte a világ elfordult tőle.
Még jobban magára maradt.
A miértekre nem jöttek a válaszok.
Aztán mindez már hegyekké tornyosult előtte.
A hegyek pedig eltakarták a Napot.
Egyre sötétebb lett.
Nem volt senki, aki legalább egy szál gyertyát gyújtott volna.
Pedig a nő harcolt.
Harcolt önmagával
Harcolt a kérdéseivel.
Harcolt a szerelmes férfiért.
Aztán elfáradt a harcban.
Összeroskadt, fejét a porba hajtotta és kínlódott.
Egy kéz sem nyúlt felé, hogy felsegítse.
Ő legalábbis nem látott egyet sem.
A Sors ekkor ki tudja miért újabbat ütött rajta.
Mire a nő összeszedte magát és felemelte a fejét már késő volt.
Nagyon késő.
Egy örök életre szóló késő.
Kereste, de nem találta a férfit, aki valamikor a szerelme volt.
Nemhogy a szerelmes férfit nem találta, de azt a férfit sem aki legalább a
Társa lett volna.
A férfi a Nap férfi ugyanis ekkor már messze járt.
Nagyon messze!
A férfi a könnyebb utat választotta.
Új hátországot keresett magának.
Egy szeretőt.
A férfi agyából törlődtek a szerelmes évek
Őt már nem az egy érdekelte.
Ő kettőből akarta a lehetetlent.
Idézet:
“Boldog időszak következett a férfi, a nő, a szerető életében”
Boldog időszak? De vajon.
Kérdezte erről valaki a nőt?
Boldog időszak?
Kinek?
A nőnek?
Ugyan már!!!!
Ezt csak a férfi és a szerető állította.
De vajon nekik is boldog időszak volt?
Hát én nem hiszem.
Ez egy becsapás volt.
Így kell a gondokat a szőnyeg alá söpörni.
De sajnos azok így nem oldódnak meg.
A nő érezte a változást.
A negatív változást.
Tudta, hogy valami megváltozott.
Végérvényesen megváltozott.
Érezte, tudta, hogy megcsalják.
De nem szólhatott.
Nem volt olyan helyzetben.
A szerelem eltűnt az életéből.
Nem akarta.
Ezt kapta.
Bár szeretni akarta a férfit, de hát akarattal nem lehet egy olyan férfit szeretni
aki egy másik nő illatát hordozza magán.
Egyre fogyó akarattal. de akarta a férfit, aki ekkorra még messzebb járt.
Nem látta már a nőt.
Nem akarta már a nőt.
Őt kielégítette a szerető.
Teljesen magára hagyta a nőt.
A nő újra nagyon szenvedett.
De segítséget most sem kapott sehonnan sem.
Telt az idő
Múltak a hónapok, az évek.
Igen.
A nő valahogy ebben a számára megalázó helyzetben összeszedte magát.
De már nem volt olyan mint régen.
Nagyon nem volt olyan mint régen.
A világ megváltozott körülötte.
És ő hozzá változott.
Egy új nő született.
Egy alkalmazkodó nő született.
Világából eltűnt a szerelem, helyébe lépett a realitás.
A realitás talaján átgondolta a helyzetét.
Hát nem volt túl rózsás.
Döntenie kellett.
Döntött.
Nem biztos, hogy jól, de akkor így gondolta helyesnek.
Elfogadta a megcsalt feleség szerepét.
Elfogadta, mert nem tehetett mást.
Ő legalábbis nem látott más megoldást.
Úgy gondolta számára a Sors csak ezt az egy alternatívát dobta.
Ez az egy alternatíva pedig a
MEGFELELÉSEK BÖRTÖNE
Jó kis hely.
Csak alkalmazkodni kell az előírásaihoz.
Meg kell felelni.
Ennyi.
Vagy legalábbis úgy tenni mintha….
Neki sikerült.
Majdnem. Majdnem mindenben.
A férfi dolgozott
A férfi egyre feljebb került a “ranglétrán”
Bár ezt soha nem fogják elismerni neki, de ez a nő érdeme is volt.
Hiszen képes volt kitartani ebben a számára megalázó helyzetben és otthont biztosítani a férfinak.
De a szerelmet már nem biztosíthatta.
Nem tudta már biztosítani.
Képtelen volt rá.
Erre az egyre képtelen volt.
Igazság szerint a férfi részéről sem a nő szerelmére volt igény.
Csak a nőre volt igény.
Mint egy tárgyra.
A nő a lakás tartozéka volt a számára.
De a siker felé vezető úton a férfi úgy gondolta neki minden jár.
A nő is éjszaka.
Fizikai igénye a szeretője mellett nem volt rá.
De akkor is.
Ő ezt is akarta.
Miért?
Csak!
Mert elengedni valakit művészet.
És a férfi nem tanulta meg az elengedés művészetét.
Ő mindent akart.
Sikert, szeretőt, és feltétlen teljesítést a nő felől.
DE hogyan lehet éjszaka “befogadni” egy olyan férfit, aki délután még más nő
ölében kereste a gyönyört,?
Aki délután még más nő ölében élvezett?
Hogyan?
Hát Kínnal.
Keserves kínnal.
De a megfelelések Börtönében nincs választási lehetőség.
Egyet tehetett .
Minél kevesebbszer csinálni.
Így lehetett csak valahogy elviselni.
A férfi ettől egyre dühösebb lett.
Ördögi kör.
Igaz.
Tudom.
Miért nem lépett ki?
Mert a Megfelelések Börtönéből nem lehet csak úgy kisétálni.
Lehet szabadulni, de csak ha……(később)
Igen, most meg lehet állni és elmélázni azon, hogy a nő miért csinálta végig a megalázó éveket.
Kérdéseket lehet feltenni.
Sok-sok kérdést.
Pedig a válasz egyszerű.
Nagyon egyszerű:
Nem vagyunk egyformák.
Van aki képes harcolni és van aki nem.
Vagy még nem.
A nő ilyen.
Elfogadta a rákényszerített helyzetet, megtanult élni vele.
Nem kérdezett, nem kérdezték.
Igazság szerint a Börtön keretein belül jó volt így.
Különben meg.
A férfié volt a siker, a pénz, a lakás.
A nő hova mehetett volna?
Mit csinálhatott volna?
Azt tette amit az Élet számára megengedett.
Alkalmazkodott.
A múló évek alatt egyre jobban.
Megtanult alkalmazkodni a Megfelelések Börtönének előírásaihoz.
És megfelelt.
Megfelelt mint feleség, mint anya, mint…. sorolhatnám.
Minden elvárásnak megfelelt.
Csak annak az egynek nem tudott maradéktalanul.
Annak az egynek nem.
Pedig akarta.
De akarattal sem ment.
Csak annyiszor ment ahányszor képes volt egy mély levegőt venni.
De csinálta.
Összeszorított szájjal.
Tűrt.
Kialakította a rákényszerített Börtönben a saját kis világát.
És ebbe csak annyiszor fért bele a férfival való együttlét, ahányszor tette.
Többször nem.
Még azt is mondhatnánk a nő valamennyire boldog volt.
Nem erre vágyott, de elfogadta.
Bár ha lehunyta a szemét még felvillantak a régi boldog szabad világ képei.
A szerelmes világ képei.
De ezeken a képeken azt a valamikori férfit már nem látta tisztán.
Ábrándozott és remélte egyszer majd eljön az ő ideje is.
Mert látott másokat szabadulni a Megfelelések Börtönéből.
De a Megfelelések Börtönében nincs két egyforma eset.
Csak nagyon hasonló esetek vannak.
De remélt.
Remélte a Börtön kapuinak egyszer nyílnia kell.
Vagy lesz egy alagút.
Amit más ás, de ő is kibújhat rajta.
Remélte lesz valami, bármi.
Ami a szabaduláshoz vezet.
Ez a hite megerősítette őt.
Érezte magában a hitet, az erőt.
Vagy legalábbis ezt gondolta.
Aztán 2006 májusában valami megváltozott.
Először nem értette, fel sem fogta.
Az évek alatt megszokott házirend hirtelen felborult.
A férfi újra közelített felé.
Nem értette.
Most miért lett ő újra jó?
De igazság szerint nem tudta már akarni a férfit.
Mint férfit nem.
Hiszen már régen elmúlt a varázs.
Ez egy egyre idegenebb férfi volt.
A férfi pedig nem értette a nőt.
Nem értette, hogy ő hosszú-hosszú évek távolléte után most miért nem kell?
Nem értette miért nem ugranak boldogan a nyakába.
Hogyan lehet az, hogy nem fogadják tárt karokkal?
A férfinak eszébe sem jutott a válasz.
Most ő nem volt vevő rá.
Hát van ez így.
A visszajött férfi csak követelt és követelt.
Mintha mi sem történt volna.
Mintha az elmúlt évek sose lettek volna.
A nő megpróbálta és akarta, többször akarta teljesíteni a férfi akaratát
De képtelen volt rá.
Nem ment.
Pedig gyötrődött rajta éppen eleget.
A Börtön biztonságot adott neki, még nem tudta tud-e élni a szabad világban.
Félt.
De a múltat kitörölni nem lehet.
A férfi egyre többet hibáztatta a nőt.
Ördögi kör!
Szeress valakit újra – mert az azt akarja.
Hát a nőnek nem ment.
Akarattal sem ment.
Igen lehet, hogy ebben az időben már a büszkesége, az ereje megakadályozta ebben.
Igen a Sors ekkor dobott egy mentőövet ennek a kapcsolatnak.
De a nő nem tudta elkapni.
Ekkor már képtelen volt rá.
Megvolt a kialakult kis élete.
Megszokta,
És nem akarta benne újra a régi férfit.
Már nem akarta.
Már idegen volt számára az a férfi.
Hát ellenállt.
Nehéz időszak volt ez az életében.
Tudta ennél még egy másik Megfelelések Börtöne is jobb lenne
De maradnia kellett.
Igen a Megfelelések Börtönéből nem volt szabadulás, de az erejének köszönhetően a
helyzete sem lett rosszabb.
Sőt úgy érezte egyre erősebb.
Igen a szabályoknak megfelelt, de tudta már valamennyire van lehetősége irányítani az életét.
Tanult az évek alatt.
Megtanulta “kezelni” az új férfit.
Kiismerte rajta a “gombok” helyét
A nő a börtön falain belül szabadabb lett.
Egy kicsit szabadabb.
Érezte közelít a változás ideje.
Csak remélni merte jobb lesz.
Az ember mindig remél.
Remélte a változás nyomán jobbá válik az élete.
Talán szabadulhat is.?
Reménykedett és várt.
Csendben.
A férfi újra megváltozott.
Olyan más lett.
Olyan felszabadult, olyan boldog.
Előnyére változott.
Talán még szeretni is lehetett volna, de a nő nem tudta már.
Azt tudta nem miatta ilyen a férfi.
Újabb szerető.
A nő újra érezte a férfin egy másik nő illatát.
De nem szólt.
Már nem is szenvedett.
Tudta kezelni a helyzetet.Évek alatt beletanult.
Sőt még a javára is fordított belőle valamennyit.
Amennyit csak tudott.
De ez a szerető sem volt képes arra, hogy teljesen kielégítse a férfit.
A férfi valami megmagyarázhatatlan okból kifolyólag még mindig elvárta, hogy a nő is
kielégítse a vágyait.
A szerető is a nő is.
Telhetetlenség – mondhatnánk.
A nő nem tudta.
Mindenesetre azt gondolta, nem változtat a “megszokott” renden.
Neki így jó.
Vagy legalábbis elfogadható.
A többi meg a férfi meg a szerető dolga.
Oldják meg.
Igaza volt.
Ahogy az újabb szeretőt adta helyzetet könnyebb volt elviselni úgy lett a nő még erősebb
Tudta az erőre szüksége lesz.
Talán hamarosan.
Eljött 2009 januárja
Megcsillant, igen a nő úgy érezte megcsillant ekkor a szabadulás halvány sugara.
A férfi ekkor hosszú évek után újra valamiért megtanulta használni pár mondat erejéig a nő nyelvét.
Kérdezett.
A nő megdöbbent.
És válaszolt.
Az igazat.
Megmondta a férfinak:
“Unalmas vele a szex”
Mondhatta volna durvábban is.
De nem tette.
Okosan válaszolt.
Mert ezen az éjszakán villant fel a kérdésben a szabadulás lehetősége.
Tudta, érezte nem ronthatja el.
Bízott magában.
Okosan, okosan, okosan – zakatolt a fejében.
Okosan, hiszen sok mindent veszíthet, sőt!
Hirtelen felgyorsult minden.
Picit nyitva hagyta valaki a Börtön kapuját.
A nő fejében kavarogtak a gondolatok.
A Megfelelések Börtönében relatíve biztonságban volt.
Itt élt már hosszú évek óta.
Beletanult, megtanulta az itteni életet.
Nem tudta mi várhat rá odakint.
Félt is, de vágyta is.
Vágyakozással teli félelem
Félelemmel teli vágyakozás
Hirtelen nem tudta mit csináljon.
Érezte, ha képes rá most szabadulhat.
De az is érezte, olyan régen volt már szabad, hogy fél is tőle.
Valahogy össze kellett volna hozni, hogy legyen visszaút ha a kinti világ problémái megoldhatatlanok számára.
Kereste a megoldást.
Hirtelen jött a lehetőség.
Még nem állt össze benne a kép.
De kereste a megoldást.
Szabadulni vagy nem szabadulni.
Miért tépelődött ennyit?
Mert nem vagyunk egyformák.
Van aki képes bekötött szemmel beleugrani a végtelenbe, van aki nem.
A nő megpróbálta.
Olyan régen vágyott már a szabadságra.
Érezte a szabadság illatát.
Igen
Néha képesek vagyunk összekeverni a valóságot az illúzióval.
A Sors azonban ekkor újra ütött.
A nő még nem tudta.
Őt vitte a lendület előre.
Úgy érezte mégis csak erős a kinti léthez.
Kereste az új élete kapaszkodóit.
És ekkor megdöbbent.
Nagyon megdöbbent.
Nem voltak kapaszkodók.
Nem volt senki aki kapaszkodót nyújtott volna felé.
Őt a külvilág már csak a Megfelelések Börtönében tudta elképzelni.
Nem értették mit akar.
Miért nem jó neki ott.
Hiszen eddig jó volt!
A Megfelelések Börtönének határai sokkal, de sokkal távolabb voltak, mint azt ő
belülről látta.
A régi családja elutasította.
Döbbenet.
A férfi családja elutasította.
Döbbenet.
Pedig ott a nő kínlódva, de kimondta:
Sok a szex a férfival.
Neki sok.
Mindenki megdöbbent.
A férfi is megdöbbent.
Nagyon megdöbbent.
Pedig !!!
Pedig a valóság ez.
Egy olyan férfival, akit nem kíván az ember, azzal sok a szex.
Kimondhatatlanul sok.
Még egy alkalom is sok.
Ha egy férfi megerőszakol egy nőt akkor azt megbüntetik, elítélik.
De mi van akkor, ha mindezt egy házasságban teszi?
Ha kikényszeríti a szexet?
Nem fizikai kényszerrel!
Nem, csak úgy lelkivel!
Mert van rá lehetősége.
A válasz:
Semmi.
Megteheti.
Büntetlenül.
Sőt!
Még a nő a hibás!
Mert egy férfi tudatáig ritkán jut el az, hogy bizony eljöhet az az idő amikor
valaki már NEM vele akar élni.
Ritkán jut el, hogy attól ő még nem lesz kevesebb.
Csak egyszerűen az együtt töltött út véget ért.
Egy bika férfi tudatáig pedig szinte mindez soha nem jut el.
Egy bika férfi nem tud elengedni.
Képtelen rá.
Inkább belerokkan, de akkor se.
Miért?
Csak!
Nem tudom a választ.
Talán azért, mert ő egy bika férfi.
Egyet tudok.
A bika férfi mindenféle hülye ideákat képes a zászlajára tűzni, és ezáltal akkor is meggyőzi
magát, hogy bizony nélküle nem lehet élni!
A bika férfi képtelen az elengedésre.
A nő életében lévő férfi bika férfi.
Csak egy apró, de lényeges momentum:
A zászlóra tűzött idea:
“A gyerekek érdeke”
A nő zászlajára az van tűzve: a gyerekek érdeke
És nő menne ebből a kapcsolatból.
A férfi zászlajára az van tűzve: a gyerekek érdeke
A férfi foggal-körömmel ragaszkodik ehhez a kapcsolathoz.
Hát ez csak egy kis kitérő volt.
A történet mai állása szerint a nő vesztett.
Újra alkalmazkodnia kell a Megfelelések Börtönének előírásaihoz.
Újra úgy kell tennie, mintha akarná a kikényszerített szexet.
Valószínűleg egyre nehezebben fog neki menni.
Még nem volt itt a szabadulása ideje.
Még nem volt meg az elég ereje hozzá.
A beszökő sugár nem a remény sugara volt.
Talán csak egy utcai lámpa kósza eltévedt fénye.
Megtévesztő fénye.
De a nő legalább megpróbálta.
A remény megvan, a hit megvan, az erő még kevés.
Egyenlőre.
Ez van most.
A Megfelelések Börtöne visszatartotta szabadulni vágyó foglyát.
30 év múlva.:
1.
Valahol a messzi galaxison él egy nő.
Valahol a messzi galaxison él egy nő.
Boldog.
Boldogan és vidáman virágot visz a kezében
A férfi sírjára.
Végre szabad!
A statisztikai adatok alapján van még 20 boldog és felhőtlen éve!
2.
Valahol a messzi galaxison él egy férfi és egy nő.
Boldogok.
Sétálnak a naplementében. Élvezik egymás társaságát.
És néha -néha még nevetve fel-fel emlegetik azt a
bizonyos 2009-es évet.
———————————————————————
Én végül is nem tudom, hogy mi a mai helyzet. Értelem szerűen nem vonz ennek a megtudása.
De én azt gondolom, hogy a megcsalás(okat) nem lehet elfelejteni.
Lehet úgy tenni, mintha………………
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: